A JASO három kategóriát fogalmaz meg dízelmotorok kenőanyagaira: DH-1: 2000-ben bevezetett előírás, amely 500 ppm körüli és annál kisebb kéntartalmú üzemanyagok használata mellett alkalmazható előnyösen, nehéz haszongépjármű és autóbusz motorokhoz. Magas bázikus adaléktartalom jellemzi. A követelmények egy része az API CH-4-nek megfelelő (oxidációs stabilitás, korróziógátlás), a kopás- és lerakódásteszteket japán motorfékpadokon végzik. Hűtött EGR-es motorokhoz nem vagy csak rövidített csereperiódusra alkalmazható. Részecskeszűrős motorokhoz nem alkalmazható. A Japán NST, illetve az EURO 2 és 3 környezetvédelmi előírásoknak megfelelő motortípusokhoz ajánlott. DH-2: 2005-ben bevezetett kategória, amely 50 ppm-nél kisebb kéntartalmú üzemanyagok használata mellett, hűtött EGR-es és részecskeszűrős nehéz haszongépjármű és buszmotorokhoz alkalmazható. Csökkentett szulfáthamu-, foszfor- és kéntartalmú, min. 5,5 mgKOH/g TBN jellemzi. A Japán NLT, illetve az EURO 4 és 5 környezetvédelmi előírásoknak megfelelő haszongépjármű motortípusokhoz ajánlott. DL-1: Csökkentett szulfáthamu-, foszfor- és kéntartalmú, 50 ppm-nél kisebb kéntartalmú dízel gázolaj használata mellett alkalmazható, üzemanyag-takarékos motorolaj kategória személygépkocsi és könnyű haszongépjármű dízelmotorokhoz. 2005-ben vezették be SAE XW-20 és XW-30 viszkozitás osztályú motorolajokra. Az üzemanyag-takarékossági kritériumok az ACEA B1, az oxidációs stabilitási követelmények az ILSAC GF-3 előírásaival megegyeznek. Alkalmas részecskeszűrős dízelmotorokhoz is. A Japán NLT, illetve az EURO 4 és 5 környezetvédelmi előírásoknak megfelelő autótípusokhoz ajánlott.