Kenőanyagok: az egymáson elmozduló felületek közvetlen érintkezését gátló kenéshez, vagyis a súrlódás és a kopás csökkentése érdekében alkalmazott anyagok gyűjtőneve. Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet:

Halmazállapotuk szerint a kenőanyagok lehetnek gázneműek, folyadékok, félfolyadékok vagy konzisztens vagy szilárd anyagok. A gáznemű kenőanyagokkal való kenés, a gázkenés csak a különleges esetekben valósítható meg. Legelterjedtebbek a folyékony kenőanyagok: a kenőolajok és az emulzió-k, továbbá esetenként a víz, a glicerin, a TEA stb. A konzisztens kenőanyagok vagy kenőzsírok fontos szerepet töltenek be, de alkalmazásuk jelentősen visszaszorult. Különleges esetekben a szilárd kenőanyagok (a MoS2, a grafit, PTFE, fehéranyag-ok, stb.) alkalmazása kerülhet előtérbe.

Eredetük szerint a kenőanyagok jelentős hányada természetes eredetű, vagyis kőolajszármazék, növényi v. állati zsiradék, stb.; különleges igénybevételi helyeken egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a szintetikus kenőanyagok.

Felhasználási ágazat szerint beszélhetünk közlekedési-, mezőgazdasági-, ipari- (ezen belül bányászati, gépipari, villamosipari, élelmiszeripari, gyógyászati, stb.) kenőanyagokról. (Önkényes besorolás.)

Az alkalmazott gépi berendezés szerint motor-, hajtómű-, hidraulika-, kompresszor-, stb. kenőanyag különböztethető meg.

Teljesítményszint

Teljesítményszint. kategória, osztály: a motorolajok (és hajtóműolajok) osztályozási szempontjaira korábban alkalmazott angol kifejezés – performance level – fordítása: később az “engine service classification”, majd az “engine service categories” kifejezéseket alkalmazták ugyanerre a fogalomkörre (API-motorolaj-osztályozás).

Turbinaolajok

Turbinaolajok: hőerőgépek, gáz-, gőz-, és vízturbinák cirkulációs kenőanyagai. Kiváló minőségű, rozsda- és oxidációgátló tulajdonságokkal rendelkező kenőolajok. Osztályozásuk az ISO/DP 6743/5 szabvány szerint történik. A TS jelű gőz- és a TG jelű gáz-turbinaolajok csoportjai, mellett a TH jelű vízgép és TA jelű repülőgép kenőanyagok az igénybevételi szintjük és a tűzállóságuk szerint további besorolással rendelkeznek. Ismeretesek a vezető hőerőgépgyártók (Alstom, Siemens, General Electric, Solar, stb.) szigorú követelményei is. A Turbinaolajok hosszú élettartalmuk miatt más cirkulációs olajrendszerekben is gyakran használatosak.

Viszkozitás

Viszkozitás <lat>: belső súrlódás, az áramló testek (közegek) belsejében, az elmozdulással szemben fellépő nyíróerő. Newton törvénye alapján definiálható (newtoni folyadék). Az áramló folyadék sebesség-vektoraival párhuzamos felületek mentén ébredő csúsztató feszültség – amely a nyíróerő felület-egységre eső értéke – arányos a sebesség-gradienssel, vagyis az imént definiált felületek normálvektorának hatásvonalában mérhető sebesség-változás hossz-egységre eső értékével. Az arányossági tényezőt a folyadék dinamikai viszkozitásának nevezzük. SI mértékegysége a Pa.s. Korábbi mértékegysége a P (poise) volt, 1 Pa.s = 10 P. A műszaki gyakorlatban kisebb egysége, a centipose (cP) használatos. Számszerűen 1 cP = 1 mPa.s.

Számításokban sok esetben a dinamikai viszkozitás és a sűrűség hányadosa szerepel, amit kinematikai viszkozitásnak neveztek el.
Ennek egysége a m2/s, ill. régebbi egysége a stokes (St); 1 St = 1 cm2/s.
A régebben használt mértékegység a cSt (a stokes század része); 1 cSt =1 mm2/s.
A viszkozitás legtöbb anyag esetében (kenőolajoknál mindig) jelentős mértékben függ a hőmérséklettől (VT-tulajdonságok) és a nyomástól (VP tulajdonság).